Ha eddig nem várta volna a szombat este nyolc órát, nézze meg ezt a videót és egyből várni fogja (VIDEÓ)

Kijött a Hunyadi sorozat főcíme, még a premierhétvége előtt.

Nos, aki kis munkáért sok pénzt vesz fel a kormánytól, az maga a NER, tehát a logikus felirat a „Fuck me” lett volna.
„Önnek az orra… hm… az orra… nagy.” (…) „Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása! Mondhatta volna szebben, kis lovag, más-más hangnemből… Így ni, hallja csak (...)”
(Rostand: Cyrano de Bergerac)
„Készítsen performanszot, amiben bemutatja az elnyomó, korrupt hatalom tulajdonságait, felszólal az elesettek, kisemmizettek védelmében, orra alá dörgöli a kiváltságosoknak, hogy nem lehet a népet semmibe venni”;
efféle felhívást gyanítok Ruttkay Zsófia nagy port kavart akciója mögött.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Ruttkay Zsófia – jól jegyezzük meg ezt a nevet, mert még sokra viheti! Morálból és erkölcsből jelesre vizsgázott. (Sem.)
Az annyira várt Hunyadi film egyik forgatókönyvírója ugyanis, miután felmarta az állami pénzeket, egy Fuck NER feliratú pólóban jelent meg a sorozat díszbemutatóján, bizonyítva ezzel rátermettségét, tehetségét, a milliárdokra való érdemességét.
Egyben mély tisztelettel megannyi színész és más alkotó munkája iránt, belerondítva az ünnepségükbe.
Szomorú, hogy csak ennyi tellett tőle. Ha egy kicsit otthon volna a magyar kultúrában, történelemben, irodalomban, közéletben, hagyományokban és érzésvilágban, tudhatná, milyen komoly múltja van mifelénk a diktátorokkal, elnyomó rendszerekkel, császárokkal és helytartókkal szembeni igényes, körmönfont vagy akár nemes ellenállásnak.
„Neved ki diccsel ejtené, nem él oly velszi bárd”, ez azért más minőség.
Ráadásul a bátor lantosok (az aradi tábornokok) a halálba mentek az önkény elől, ezek meg Umbriába.
„egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI!”; írta 1983-ban Nagy Gáspár, a Nagy Imréről szóló versében. A sorok végi NI-vel utalt a kivégzett miniszterelnökre, és gyilkosnak nevezte a még hatalma teljében lévő, a megszálló szovjet csapatok védelmét élvező Kádárt.
Ebben azért van némi vagányság.
Az 1951-es Déryné című film egyik jelenetében azt mondja a Katona Józsefet alakító színész: „Nem ilyen bárgyúságot kell játszani, hanem olyan darabot, amiben a nép a saját sorsát látja. A történelem más korszakában játszódjék a darab, amikor a nép ugyanilyen elnyomásban élt.
Fent Bécsben nem szólhatnának semmit. De ott lent a nézőtéren megértik.”
Valószínűleg megértette a Rákosi-kor mozinézője is, hogy azért kellett a forgatókönyvet egy másik korba (Reformkor) tenni, mert ezen keresztül lehetett üzenni az aktuális zsarnoknak, amiképpen Katona drámájában a XIII. századi németek elleni hazafiúi dühöt át lehetett fordítani az 1830-as évekére.
De 1983-ban is szívet dobogtatóan zengte Koppány, hogy mindenki értse: „Idegeneket hív magyarok ellen segítségül.”
És akinek az áttételes szöveg kevés, hát ott van Petőfi, aki nem kertel. Az ő tollán ez ekképp születik meg: „Akasszátok fel a királyokat!” És tovább fokozva: „A hóhérságot majd én folytatom, / Ha kívülem rá ember nem akad.”
És akkor jön Zsófia, hogy Fuck NER.
Angolul, mindjárt önkéntesen alávetve magát a globalizmusnak, a gyarmatosító kultúrának, amelyik a könnyűzenében vagy a filmben meg sem tűr az övétől eltérőt. Lehet, hogy már a hollywoodi megbízásra spekulál – de tartok tőle, ez még ott is kevés,
Tarantino egy mondatban ötször kenterbe veri.
A rövid és végtelenül fantáziátlan üzenet már-már vetekszik az O1G-vel, ami gegnek talán elmegy, de hogy tíz év alatt (!) nem tudtak előrébb lépni, az elég szánalmas. Ennél egy hatodikos diák szellemesebben gúnyolódik a tanárán. (Mi 1984 körül felkarcoltuk a Teleki Blanka Gimnáziumban a második emeleti fiúvécében a budiajtóra a pécsi Lenin-szoborra írt profetikus sorokat: „Ne mosolyogj, Lenin, nem tart ez örökké. Százötven év alatt sem váltunk törökké.”)
Nemcsak következetlenek –
aki kis munkáért sok pénzt vesz fel a kormánytól, az maga a NER, tehát a logikus felirat a „Fuck me” lett volna),
–, de még kisszerűen tehetségtelenek is. Azt legalább sikerült igazolniuk, hogy valóban kár lenne adóforintokat fordítani színvonaltalan gyűlölködésükre. Az összes pénzből, amit önmegvalósító rendezők ezer nézőt bevonzó művészi maszturbálására költöttünk, mindből Honfoglalást kellett volna forgatni.
Ha csak egy jó van közte, már megérte.
A magyar közpénzt elsősorban a nemzeti közösség javára váló produktumokra kell használni. Ehelyett mi magunk tesszük fel a filmkészítők térképére, küldjük fesztiválokra azokat, akik így szerzett ismertségüket arra használják, hogy belénk rúgjanak. Ez nem egyszerűen kidobott pénz, ez az ellenségnek szállított muníció.
Szép kis diktatúra az, ahol az a fő vád a hatalommal szemben az, hogy nem ad milliárdokat az őket gyalázó alkotók műveire.
Ez az egész annyira hiteltelen és abszurd, hogy talán rosszul olvastuk, és valójában az szerepelt a ruhán: Fuck NERO. Ennek legalább van értelme. A történet szerint (most találtam ki) Néró császár magához hívatta az egyre népszerűbb keresztények vezetőjét, Péter apostolt, és azt mondta neki:
– Nézd, Simon, nem adok sokszor százmillió sestertiust nektek arra, hogy felépítsetek Róma közepén egy keresztény székesegyházat, amelyben nincs helyük a római isteneknek, sőt ti még a császárt sem tekintitek annak. Ne haragudj, de ez nem reális kérés.
– Nahát, szörnyű elnyomás, ezt hogyan fogjuk feldolgozni! – jajveszékelt Péter, és a kazamatákban rögvest legyártatott több ezer Fuck NERO feliratú táblát, hogy móresre tanítsa a császárt.
Ezt is ajánljuk a témában
Kijött a Hunyadi sorozat főcíme, még a premierhétvége előtt.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Ráadásul nem „ahhoz képest”, hanem saját jogán. A nemzetközi koprodukcióban készült sorozat első két epizódja szombat este nyolckor debütál a TV2-n.
(Fotó: Facebook/Magyar Mozgókép Fesztivál)